Karantén napok

Kicsit elvonoltunk, bezárkoztunk pár napra, mert bennünket is utolért ez a fránya virus.

De nem az aggódást szándékozom bennetek felébreszteni, mert arra szerencsére semmi szükség, hanem csak egy élményt, egy gondolatot szeretnék megosztani veletek. 

Karantén viszonyok között más az ember napi ritmusa, megváltozik az érzékelés és tompulnak a reflexek. Itt most nem arra gondolok, hogy a hipotalamusz mellett a határkérgi területek az amigdalával együtt működési zavarok okán az ember ízlése és szaglása eltűnik, hanem arra, hogy hosszútávú otthoni üzemmódban teljesen természetes, hogy módosul a tudat.Így üldögéltem vasárnap a konyhában a készülőben lévő gazdag húsleves mellett, aminek finom illata hiába csiklandozta az orromat, mert semmit nem éreztem belőle. Igazából üres teavíz is főhetett volna, de akkor más lett volna a hangulat az családi ebédnél. :D 

Vasárnap lévén, a pár száz méterre lévő apátsági misét hallgattuk és próbáltunk legalább lélekben együtt lenni az imádkozókkal. Ha jelen lettem volna, a tömjén füst illatát is csak emlékekből tudtam volna felidézni. Így a jó kis húsleves mellett az idill képzetét keresve békésen figyeltem a szentbeszédre.

Tudom mindenkinek mást jelent az idill és mindenkinek mást jelent a terepfutás. De mégis mindannyian tudjuk, hogy lényegi kapcsolat van ezen két főnév között. Az egyik egy fogalom a másik cselekvés. Az egyiket egy magasabb rendű harmonikus állapotban véljük találni, amiről szerintem csak Hamvas Béla tud pontosan írni, a másik egy dinamikus és változatos sportmunka, amiről mindannyian sokat tudunk beszélni. 

Vasárnap volt tehát, mikor arra a láthatatlan közösségre gondoltam, akik ugyanazt a forrást keresik, akik ugyanazt a forrást kutatják, akik ugyan arra a forrásvízre szomjaznak erdők mélyén végig suhanva, szirtek szélén végig vágtatva.

És akkor Richárd atya, Krisztus király ünnepén hozzánk is szólt. (Nem szép dolog egy szeletet kiemelni az egészből, idézni egy szentbeszédből, de mégis...)

Részlet a szentbeszédből: "Tehát király vagy te?" - kérdezi Pilátus. Jézus válasza egyértelmű: Igen, de "az én országom nem ebből a világból való" (Jn 18,36)

Ami feladatunk azonban az, hogy az ő országát már ebben az országban, ebben a világban képviseljük, miként Jézus maga is tette. 

E világi városainkban, poliszainkban élve elemi erővel tör fel bennünk sokszor a vágy a fényesség, a tisztaság, a ragyogás, az igaz tekintetek, az egymást elfogadó cselekedetek iránt.Városaink szerte a világon a labirintus élményét sugározzák, ahonnan menekülni volna jó, talán a pusztaságba, talán a hegyekbe, talán meg sem tudjuk fogalmazni, hová. De nyomaszt bennünket a meggyötört arcú emberek, az elesettek, koldusok és nyomorultak látványa. 

Tehetetlennek érezzük magunkat a kéregető vagy hajléktalan kalapjába ejtett pénzünkkel, és tudjuk, hogy megoldásra van szükség ebben a világban a kiszolgáltatottságra, az elesettségre, a megszámlálhatatlan testi és lelki nyomorúságra."

És ekkor arra gondoltam, ez az ami titkon hajt bennünket, ez az amire keressük a választ és futunk, edzünk terepen, a természetben, ahol közelebb érezzhetjük magunkat ahhoz a friss forrásához, amiből ha kortyolunk igazi erőt meríthetünk, hogy az ő országát már ebben az országban, ebben a világban képviseljük.Reménykedem, hogy legközelebb vasárnap már őszintén dicsérni tudom a húsleves ízét és bízom benne, hogy hamarosan újra tudok majd az erdők mélyén suhanni, szirtek szélén vágtázni, mert már hiányzik a közössége a terepfutóknak, ahová tartozni jó!

Vigyázzatok magatokra! 

 #tihanysport #tihany #idill #karantennews #alathatatlanlathato #takecare